Last of Us

Bombero
168 napló
Egyedi elemekből épült

Nem vagyok egy nagy gémer csávó. Ami azt illeti három éve van PS4-em, és ezalatt 4 játékon mentem végig... mondjuk inkább legózom, de öncélú kikapcsolódásnak remek ez is.

Nemrég kezembe akadt a Last of Us II. című játék, és annyira behúzott, hogy muszáj volt kilegózni. Ennek oka pedig az, hogy ez a játék igazából nem játék, hanem egy interaktív film. Úgy ültem le elé, hogy valami posztapokaliptikus cucc, ahol zombikat kell hentelni, de csakhamar pofánvert a sztori, és onnantól fogva úgy éreztem, egy érzelmi hullámvasúton ülök. Még filmet is igen keveset tudok felemlegetni, ahol ilyen jól megírt sztorival, és ennyire alaposan felépített karakterekkel találkoztam volna. Az alkotók külön figyelmet fordítottak arra, hogy még az antihős motivációit is bemutassák, így a játék vége felé komolyan nehéz eldönteni, hogy kinek szurkolj. A sztorin többször csavarnak úgy, hogy az idősíkokkal játszanak, és visszaemlékezések formájában árnyalják a karaktereket. Mindez megspékelve egy nagyon lassú, és fájdalmasan szép zenével. Szóval, aki szereti a tanulságos pszichodrámát, annak csak ajánlani tudom.