János vitéz 1.

szofirezi
34 napló
Feladat alapján (Híres irodalmi jelenetek legóból)

Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.

Tenger virág nyílik tarkán körülötte,
De ő a virágra szemét nem vetette;
 Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
 Bámuló szemei odatapadtanak.

Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,
 Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba';

Kicsalta a leányt édes beszédével,
 Átfogta derekát mind a két kezével,
 Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,

Jaj neked Iluska, szegény árva kislyány!
 Hátad mögött van már a dühös boszorkány;

Úgyis töri magát, dolgozik eleget,
 És mégsem kap száraz kenyérnél egyebet.

Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte;
 Nem tudja, hol lehet annak másik fele:

Jancsi gazdája bőg, mint aki megbőszült:
 "Vasvillát, vasvillát!... hadd szúrjam keresztül!

Fölkapott hirtelen egy petrencés rudat,
 A petrencés rúddal Jancsi után szaladt.