Hogyan telt a gyermekkorom

siraly
286 napló
Feladat alapján (Magyar népmesék)

"Amikor én megszülettem, lehettem olyan hat hetes, kimentem az utcára egy langyos nyári eső után, találkoztam ott egy régi jó komámmal, aki akkor már egy fél literrel huncutabb volt, mint én.

Azután sárból gyúrtunk ökröket, szekeret és zsákokat, felraktuk őket a szekérre, hogy elmegyünk őrölni a malomba. El is indultunk.

Abban az időben még Dézsi malom őrölte a gabonát, de nem volt otthon. A molnár ott sétált a víz tetején, és megkértük, hogy hívja haza, aki erre addig integetett, kiáltozott, míg végül előállt a malom, mi pedig elkezdhettünk őrölni.

Mivel azonban a molnárnak nem volt tömőfája, lekapta a fejemet és azzal tömte meg a zsákokat. Amikor aztán végeztünk, és hazafelé tartottam, találkoztam egy csapat lánnyal, asszonnyal, akik már messziről nevettek.

- Mit nevetnek kendtek? - kérdeztem.

- Magának nincsen feje! - válaszolták.

Akkor vettem csak észre, hogy az ottmaradt a malomban. Visszaszaladtam hát érte, feltettem a nyakamra és mentem tovább. Ám a lányok, asszonyok megintcsak nevettek.

- Hát most mit nevetnek? - kérdeztem újfent.

- Magának hátul van az orra! - válaszolták ezúttal.

Erre csavarintottam egyet a fejemen, hogy rendesen álljon, és mentem tovább hazafelé."

Így kezdődik ez a képtelen mese, aminek csak az elejét építettük meg, hogy beférjen a naplók közé :-), pedig a többi rész is építésre (és elolvasásra) érdemes...